Törlés után

Sziasztok! Szóval a helyzet az, hogy megszületett már egy szöveges beszámoló a tajvani fővárosról a megérkezésünk után, viszont ez elveszett, és azóta meg nem született még meg újra. De ha ezt olvasod, akkor az azt jelenti, hogy azóta már megszületett, vagy azt, hogy idejekorán tévesen nyilvánossá tettem a posztot, mert

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

:D na jó, csak viccelek, természetesen nem teszem nyilvánossá, amíg nem fejezem be. Annyi történt, hogy borzalmas spam-ek támadták meg a blog oldalát, és mindenféle rossz dolgokat tettek a levelezőben, meg a fájlok között, mire a tárhelyszolgáltató letiltotta az oldalt a picsába, amit nagyon helyesen tett egyébként. Én meg addig próbálkoztam a helyreállítással, amíg letöröltem mindent. Mentésem meg persze nem volt, kivéve a hongkong-i bejegyzést. Na mindegy, megpróbálok amolyan visszaemlékezős posztot írni, mintha egy hete érkeztünk volna meg, és nem lassan három hónapja, de lehet, hogy ez nem fog sikerülni. Sőt, lehet, hogy nincs is sok értelme.

A lényeg, hogy leszállva a repülőről, meg bebuszozva Tajpej belvárosába (ja, nem 200E van, meg 100E, hanem rendes távolsági busz kényelmes puha ülésekkel, biztonsági övvel, erős wifi-vel, kb 1200 Ft-ért) hirtelen az az érzés kapott el, hogy ez egy sokkal kisebb és barátságosabb városka, mint én ahogy azt elképzeltem.

IMG_9070

Akkor még azt gondoltam, hogy ennek az az oka, hogy HK-ból érkeztem, ami esetleg túl megterhelő volt ilyen szempontból. De lassan 3 hónap után is azt érzem, hogy ez egy barátságos kis város, hiába a nyolcsávos utak, meg a rengeteg metróvonal (ami sokszor a föld felett halad, és MRT-nak hívják, és nem értik mit akarok, amikor metróról beszélek), valahogy  mégis emberléptékű marad az egész.

Mit értek ez alatt?

Barátságosak az emberek. Rád kiabálnak a boltból, hogy sziaaa!, de nem tukmálnak semmit. Hajléktalan (vagyis inkább utcán fekvő) embert eddig nagyon keveset láttam, de elképzelhető, hogy más városrészekben több van, kolduló emberrel pedig szerintem még nem találkoztam itt.

Még senki sem tarhált tőlem cigit.

Nem kötnek beléd az utcán. Mondjuk otthon sem nagyon fordult velem elő ilyen (mikor ébren voltam :D ), de mondjuk úgy, hogy nem néznek csúnyán, vagy flegmán. Legrosszabb esetben is csak tejlesen hidegen hagyja őket, hogy vagy. Élni és élni hagyni. Az itt nagyon megy mindenkinek.

Közlekedés

Ez leginkább a közlekedésben érhető tetten. Honnan is kezdjem…vannak lámpák. Ezek nagyjából irányt mutatnak a közlekedés ritmusának. De nem veszik véresen komolyan. Itt nem az, hogy a narancssárgán átmennek, de még a piroson is simán. Autók is. Nem padlógázzal, hanem nyugiban. Akinek meg már azóta zöld van, az megvárja. Most mégis mi mást tudna csinálni? Nem dudál, nem kiabál, nem akarja megölni.

R i c h á r d (@richneme) által megosztott bejegyzés,

Néha dudálnak persze vészhelyzetben, de kiabálást még nem hallottam. Pedig sok autó van, még több robogós, és sok biciklis. Valahogy mégis megférnek egymás mellett. Viszont! Gyalogosként kicsit máshogy kell viselkedni, mint ahogy azt otthon megszokhattuk. Vannak zebrák. Azt jelölik, hogy ott átmehetsz, ha épp nem jön semmi. Elsőbbséged viszont nincs! :D Hiába nincs lámpa. Volt, hogy már az út közepén jártam a zebrán(!), és még úgy is majdnem elütött egy autó, végül nem, mert elengedtem. Hogy képzelem, hogy akkor mennék át, amikor ők haladnának. Úgy érzékelem, hogy valahogy úgy van, hogy az erősebb kutya b…. . Ha jön az autó? Elengeded. Ha bicajjal vagyok a főúton, és mellékútról kanyarodna fel egy robogó, vagy autó? Elengeded. Mert úgyis kihajt eléd. Nagyobb, gyorsabb, hadd menjen. Egyébként számomra legalábbis teljesen elfogadható ez a logika, nem okoz gondot azonosulnom vele.

Még érdekesség az, hogy pl a robogók és biciklisek a nagyobb kereszteződésekben nem úgy kanyarodnak balra, hogy besorolnak a balra kanyarodó sávba az autók mellé, hanem egyenesen indulnak el, és beállnak a jobbról érkező (értsd: balra haladó) forgalom elé, amíg azoknak piros van. Erre van nekik egy kis fehér téglalap (摩托車停等區) a zebra előtt. Valahogy így:

Formosa (@formosa.hu) által megosztott bejegyzés,

Ezek a kereszteződések pedig többször úgy működnek gyalogos szempontból, hogy egyszerre van zöld mind a négy zebrának, tehát keresztbe is át lehet haladni. Van, ami 0-24-ben ilyen, pl a fenti videóban, és van ami csak csúcsidőkben egy-egy órára, ez fel van festve az aszfaltra.

A közlekedés legolcsóbb módja a gyalogláson kívül itt is a kerékpár. Több BuBi rendszerű közösségi bicikli bérlő is létezik, én magam a YouBike-ot használom, elég egyszerűen működik. Először is léteznek a városban kisboltok (convenient store), két nagyobb hálózat van, a 7-ELEVEN és a FamilyMart. Mindkettő japán, utóbbi csak Ázsiában, előbbi például az USA-ban és Mexikóban is jelen van. A legalapvetőbb árucikkeket lehet itt megvenni, mint például chips, vagy arcmaszk! Ugyanitt kapható az ún. EasyCard (悠遊卡) is, 100 NTD-ért (911 Ft) lehet hozzájutni, és minimum 100 NTD-t kell utána feltölteni rá. Ezzel aztán lehet buszozni, metrózni, YouBike-ozni, és ezekben a kisboltokban teában főtt tojást venni.

IMG_9362

Egy kis szösszenet, hogy milyen reklámokat látni itt:

Vagy vehetsz WC-papírt, amikor éppen van. Pár hónapja ugyanis kitört a WC-papír-pánik Tajvanon, és elég rendesen kifosztották a boltokat, ahogy az itt is látszik:

Panic buying of toilet paper broke out across Taiwan as word spread of steep price rises set to start in mid-March. Were…

Közzétette: Taiwan News – 2018. február 25., vasárnap

Viszont azóta, hogy ez elmúlt, sok bolt kiteszi az utcára a papírárut mutatva ezzel is, hogy nekik van. Nem vicc:

IMG_9415

Szóval vissza a biciklizéshez, nem teljesen értem még, hogy mennyibe kerül, de itt is van valami olyasmi, hogy az első fél óra ingyenes, vagy nagyon olcsó. Én napi kétszer fél órát használom jelenleg, ami összesen 10 NTD-t (90 Ft-ot) húz le a yoyo kártyámról (=EasyCard). Az nem rossz.

Ezt már valószínűleg írtam, szóval egy hostelban találtunk önkéntes munkát a workaway.info oldalon, és itt kezdtünk el dolgozni napi 5 órát, cserébe szállásért és reggeliért. 2 nap szabad. A munka része nem vészes, vagy a reggeli készítésben kell segíteni (amiben van némi rutin), vagy kiköltözők ágyneműjét kell lehúzni, meg porszívózni, felmosni a szobákban. Az ágyak egyébként egész korrektek, afféle “kapszula-hotel” ez is. minden ágynak van saját függönye, úgyhogy valami privát szféra is akad.

IMG_9190_LR

IMG_9081

Mindemellett további előnye a hostel-nak, hogy rengeteg utazó fordul meg itt, és sokféle és sokszínű emberrel van lehetőségünk találkozni, megismerkedni a világ minden tájáról. Vannak néha szabadidős foglalkozások is, mint a kínai kalligráfia óra, vagy a minap a legyező festét, de még jóga is van hetente (update: már nincs :'( ), pedig nagyon lelkesen nyomtuk.

IMG_9657

De ezen kívül még van elég sok sportcentrum megközelíthető távolságban, vagy le lehet menni futni a folyópartra, ahol egyébként minden este rengetegen mozognak. Sajnos nem fociznak, fogalmuk sincs arról, hogy mi az a Bajnokok Ligája, valószínűleg azért, mert hajnali 2-3-kor vannak a meccsek. Viszon kosárlabda-pálya az mindenhol van, meg baseball-t is láttam már. Azok a közvetítések reggeli 8-10 órára esnek itt, úgyhogy reggelizés mellé szoktak NBA-t nézni :)

Amint az talán érezhető, Tajvan eléggé befogadó ország, viszonylag könnyű megszokni a helyi sajátosságokat, és bátran leírhatjuk, hogy Tajvan a nyugalom szigete. Vannak furcsaságok, amik meghökkentik az egyszeri magyar embert, ezekről majd írok még, de olyan egetverő kultursokk még nem ért minket eddig. Majd otthon :)[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]

Hong Kong street view night

Hello (你好)

HONG KONG – Egy hét Ázsia utáni helyzetjelentés következik, ami főleg az első állomásunkról fog szólni. Azt tapasztaltam, hogy sokak számára nem teljesen világos, hogy miért is vagyunk most itt, és akkor ezt a dolgot is megpróbálom tisztába tenni.

Annyi biztos, hogy valamilyen YouTube spirál során valahogy rábukkantam Zárug Zita és Harkányi Árpád blogjára, és lenyűgöző volt látni, hogy ez a fiatal házaspár nászút gyanánt 4 éven keresztül, szó szerint jóban-rosszban, körbetekeri a Földet. Mennyi tapasztalás, mennyi önismeret! Teljesen oda voltam, és mikor kiderült, hogy Budapesten tartanak előadást, egyből vettem két jegyet. Általában két jegyet szoktam jobb dolgokra, hogy valakivel meg tudjam osztani. Régi jó barátom és lakótársam, Ádám csatlakozott végül hozzám (hívhatlak a neveden, Haver?! :)) Itt ismerkedtem meg a Working Holiday vízum lehetőségével, illetve hogy milyen országok jöhetnek szóba ilyen vízummal, és ettől kezdve már csak fél évnek kellett eltelnie, hogy most épp Hong Kong belvárosából írjam ezeket a sorokat.

DSC00783_LR

De mit keresünk itt, Hong Kong-ban?! Hát félkomolyan  mondhatjuk azt, hogy átszállunk, ami egyébként igaz is: végső célunk ugyanis Tajvan, ugyanis ebbe az országba (?) kaptunk WHS vízumot, 180 (+180) napra.

Nekem már az első pillanatban megtetszett az ötlet, mikor meghallottam, hogy TAJVAN. Ugyanis fogalmam sem volt, hogy egyáltalán hol van, és ez már egy jó kiindulópontnak tűnt. Meg kellett néznem a térképen. Nyilván én is azt hittem, hogy Thaiföld mellett található, vagy netán a kettő egy és ugyanaz. De nem. Tajvan egy sziget, és Kína keleti, dél-keleti partvidékén fekszik.


Azt, hogy mennyire ország, talán egyszer majd jobban kifejtjük, ha jobban utánajárunk, de nagyvonalakban a lényeg, hogy Kína szerint a sziget a Kínai Népköztársaság egyik tartománya (Kínai Köztársaság – ROC), a tajvaniak szerint meg nem. A sziget régebbi elnevezése pedig (Ilha) Formosa, azaz “szép sziget”. Na, innen a blog neve.

Első állomásunk idefelé tehát Hong Kong, ami tekintve, hogy még sosem jártam Európán kívül, elég messze van. Eddig legmesszebb Lisszabonba repültem, ami csak majdnem volt 4 óra, a tegnapi viszont 11 óra volt Münchenből. Szerencsére a világ egyik legmodernebb gépével, egy A350-essel (itt Csaba elmondja, hogy mit kell róla tudni) volt szerencsém utazni, azon is Premium Economy osztályon, ami minden bizonnyal megkönnyítette ezt a hosszú utat! Értsd: én egy percet sem aludtam, viszont megnéztem 3,68 filmet, amiből egyébként ezt a japán filmet szívesen ajánlom mindenkinek. (kösz a lehetőséget, Haver!)

Hong Kong-ban nagyjából az volt a célunk, hogy eltöltsünk pár napot, kiheverjük a jetlag-et, megnézzük a várost, de azért ne menjen rá a gatyánk. Ennek fényében igyekeztünk a város olcsóbbik felén (Kaulung-ban) szállást vadászni az AirBnb-n, “már” a Hong Kong-i leszállást követő első fél órában, ami kicsit bátor húzás volt, de bejött. Elsőnek itt laktunk:

DSC01083_LR

A sarokról meg ez látszott:

Na, aki esetleg még ébren van: Jó reggelt Kaulung! 😴☀️🌇// Kaulung (九龍, Kowloon) Hongkong egyik városrésze a Kaulung-félszigeten. Nevének jelentése „kilenc sárkány”. A városrész öt közigazgatási kerületet ölel fel. Kaulung adott otthont a világ egykori legzsúfoltabb lakóteleptömbjének, a Kowloon Walled City-nek, ami hírhedt volt az engedély nélkül, szorosan egymás mellé épített betontömbjeiről, a prostitúcióról, az illegális szerencsejátékról és a bűnözésről. Körülbelül 300 épületben csaknem 55 000 ember lakott itt, egészen 1992-ig, amikor a hongkongi kormány a kitelepítés és lebontás mellett döntött. A helyén 1994-ben 76 millió hongkongi dollárból parkot építettek. || KOWLOON is an urban area in Hong Kong comprising the Kowloon Peninsula and New Kowloon. The name Kowloon stems from the term Nine Dragons. Within New Kowloon is Kowloon City, an area of Hong Kong where the Kowloon Walled City used to be located. The Kowloon Walled City itself was demolished in 1993.

A post shared by Formosa (@formosa.hu) on

Attól eltekintve egyébként, hogy nagyon pici volt a szállás, teljesen megfelelt, jó helyen volt, és fejenként kb. 7.000 Ft-ba került egy éjszaka. Hong Kong-ban. Persze ilyen ár mellé olyan extrák jártak, mint a zuhanykabinba épített teljes fürdőszoba (!), mert minek is egyébként külön még egy kabin a fürdőszobába :) Egyébként meg egész nap aludni tényleg teljesen megfelelt ez a szállás, mert az időeltolódás okozta ritmuszavart máshogy nem nagyon tudtuk kezelni.

Amikor épp nem aludtunk (tehát éjjel), akkor bevettettük magunkat a környék éjszakai piacaiba, és minden kínai nyelvtudásunkat felhasználva igyekeztünk a helyiek bizalmába férkőzni.

temple street night market HK

Jöjjön pár kép a teljesség igénye nélkül:

DSC00851_LR

DSC00973_LR

DSC00879_LR

DSC00957_LR

A helyzet az, hogy egy kis körültekintéssel egészen jó áron, kb 1000-1500 Ft-ból tudtunk egy jót enni a környékbeli helyeken, vagy a képekből választva, vagy épp csak találomra, vagy a szomszéd asztalnál beszélt valaki valamit angolul és segített.

Az első benyomásaim Ázsiáról eléggé pozitívak: nagyjából nem voltak elvárásaim, nem akartam megbetegedni valami romlott macskától, és nem akartam, hogy kiraboljanak egy ekkora nagyvárosban, nagyjából ennyi. Ehhez képest azt tapasztaltam, hogy másmilyen illatokat érzek az utcán, nem csak rosszakat, hanem jókat is, az emberek sokan vannak, a város egyes részein szó szerint hömpölyögnek, viszont mindezt teljesen nyugodtan, és pesti rohanáshoz szokva még ráadásul elég lassan is teszik, még ebben a metropoliszban is. A vendéglátósok, akikkel főleg interakcióba kerültünk, sok helyen nagyon kedvesek és segítőkészek, de még ahol nem is annyira, ott sem barátságtalanok, vagy ellenségesek.

Természetesen azért ellátogattunk Hong Kong szigetére is, a “napfényes oldalra”, ahol a statisztika szerint 1223 (!) felhőkarcoló található (nem számoltam meg), amivel első a világon, és ez több felhőkarcoló, mint New Yorkban és Tokióban együttvéve.

DSC00997_LR

DSC01065_LR

DSC01068_LR

Én személy szerint nehezen tudom elhinni, hogy ez a sok épület maximálisan kihasznált, és valószínűleg nem is az, viszont akkor pedig óriási pazarlás. Ellenben ha az ember felmászik a Viktória-csúcsra, onnan a kilátás az valóban elképesztő:

DSC01152_LR

Nagyjából ennyi fért bele pár nap alvásba, (főleg) éjszakai kószálások, pár új íz kipróbálása és pár kihagyhatatlan látnivaló. Sajnos nagyon sokmindent nem láttunk abból, amit megnéztem volna, de örülök annak, amit igen. Őszintén szólva már nagyon várom, hogy átrepüljünk Tajvan szigetére és megérkezzünk Tajpej-be, elvégre az lenne jelenleg az úticélunk.

További képeket itt találtok a Flickr-en.